Névadónk - Bartók Béla

Bartók Bélát a mai Szlovákia területéhez szoros szálak kötötték. Megannyi kapcsolat fűzte ide, hisz édesanyja, Voit Paula pozsonyi származású.
Bartók 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson (ma Románia). Apja, idősebb Bartók Béla, gazdasági tanintézeti igazgató volt, anyja, Voit Paula zongoratanárnő. Édesapja korai halála után a család több helyre költözött, de Béla zenei tehetsége már egészen kis korában megmutatkozott: négyévesen zongorázott, tizenegy évesen már komponált.

1899-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Thomán Istvánnál (Liszt-tanítvány) zongorát, Koessler Jánosnál zeneszerzést tanult.
Kodály Zoltánnal találkozva fedezte fel a valódi magyar parasztzenét. Ettől kezdve terepmunkát végeztek falvakban, fonográffal gyűjtve népdalokat. Bartók több mint 10 000 dallamot jegyzett fel magyar, szlovák, román, rutén, szerb, horvát és arab forrásokból.

A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője és népzenekutatója, több alkalommal járt Ipolyságon a 20. század elején. A város Hont megye kulturális központjaként fontos szerepet játszott Bartók népzenei kutatásaiban. Ipolyság volt ugyanis az a hely, ahol 1910 körül megszervezték számára a térség pásztorzenészeinek találkozóját: dudások, tülkösök és kanászok érkeztek a piactérre, hogy előadják hagyományaikat, melyeket Bartók fonográffal gyűjtött és jegyzett le.

Az 1910. november 13-ára megszervezett kanászhangversenyt Szokolyi Alajos, a sikeres sportmúlttal is rendelkező, az 1896-os athéni olimpiai játékokon 100 méteres síkfutásban harmadik helyen célba érő megyei levéltáros hívta életre.

A téma kapcsán nem lehet nem megemlíteni Móra Ferenc A honti igricek című elbeszélését, ami első alkalommal 1926 márciusában a Világ című napilapban jelent meg. A történet szerint a helyszínre érkező Bartók Béla ekképpen gondolkodott a helyi megyeház előtt összegyűlt kanászokról:

Megborzadt a boldogságtól, ahogy a szűrös igricek hadát meglátta. Pántlikás kalapú bámész sihederek, tölgyfából faragott délceg legények, bocskoros, komor nézésű öreg magyarok, akiknek úgy csavarodik a bajusza, mint a kos szarva.

Az ipolysági és környékbeli gyűjtések értékes részei lettek a magyar és közép-európai népzenéről alkotott tudásunknak. A pásztorhangszerek, dudamotívumok és archaikus dallamok későbbi zeneszerzői munkásságára is hatással voltak.

A város ma is őrzi Bartók emlékét: Ipolyság kulturális életének megújulását a róla elnevezett Bartók Béla Kulturális Központ jelzi, amely továbbviszi azt a hagyományt, amelyet a zeneszerző több mint egy évszázada itt is gazdagított.